Mit, miért és hogyan?

Néha ügyesen csinálok ezt, vagy azt
máskor nem sikerül egyáltalán semmi
de ne úgy vegyék ezt, mint panaszt,
inkább valami önértékelés akart lenni.

Forradalom dúl az agyamban, szívem ég
vizsgálom a létra fokait, min felhágok
a toronyba, elég erősek-e, elbírnak-e még,
ám látom, nincs torony és nem mászok.

Nincs bevehetetlen erődítmény, nincs árok
áthidalni nem szükséges semmit
megvalósíthatatlan álom már rég nem kínoz
csak egy: el kell innen menni!

Ahol köd, a sötétség honol,
s mindezt vágyja az istenadta nép,
az az ország nem az én honom
itt nincs szilárd talaj, csak kása, pép.

De ez itt ízlik, falnak két-pofára,
revolúciómat, nem maradt más, félredobom
azért, mit teszek nem emelnek piedesztálra
de hogy megkövezzenek, azt sem várom.

Ha nem kell, mit nyújtani tudok,
nem én veszítek az üzleten,
bár látszólag messzire futok
itt leskelődöm majd a közelben.