Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Mit, miért és hogyan?

6/11/2013

0 Comments

 
Néha ügyesen csinálok ezt, vagy azt
máskor nem sikerül egyáltalán semmi
de ne úgy vegyék ezt, mint panaszt,
inkább valami önértékelés akart lenni.

Forradalom dúl az agyamban, szívem ég
vizsgálom a létra fokait, min felhágok
a toronyba, elég erősek-e, elbírnak-e még,
ám látom, nincs torony és nem mászok.

Nincs bevehetetlen erődítmény, nincs árok
áthidalni nem szükséges semmit
megvalósíthatatlan álom már rég nem kínoz
csak egy: el kell innen menni!

Ahol köd, a sötétség honol,
s mindezt vágyja az istenadta nép,
az az ország nem az én honom
itt nincs szilárd talaj, csak kása, pép.

De ez itt ízlik, falnak két-pofára,
revolúciómat, nem maradt más, félredobom
azért, mit teszek nem emelnek piedesztálra
de hogy megkövezzenek, azt sem várom.

Ha nem kell, mit nyújtani tudok,
nem én veszítek az üzleten,
bár látszólag messzire futok
itt leskelődöm majd a közelben.
0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013

Powered by Create your own unique website with customizable templates.