Megnyugvás

Szemem ködös sorok közt kószál,
összerakni nem sikerül a mondandót,
a logika cserepeitől lépni nem tudok,
attól félek, egyik alattomos megvág.

Vasalt csizmát húzok védekezésképp
úgy totyogok tovább körbe-körbe,
mint béna törpe a magas börtönben
életvégig tartó kíméletlen büntetésként.

Nekifutok újra, de a homály nem bomol,
az elmém viszont kioldódni látszik
a sok betű, szó  csiki-csukit játszik
s érzem rossz irányba indultak a hormonok.

Fogamról pattog a zománc,
de a szöveget nem értem,
ám ekkor hirtelen felmérem,
a szemüvegemen van a máz. 

A zsíros mocsok 
és nem az értelmetlen szöveg,
vagy egészen megbomlott elme
volt velem ily konok.