Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Kortársversetírtamvolnanemtudomhogysikerült

2/3/2013

0 Comments

 
Saját magamat megerőszakolva, úgy ültem le hányingerrel a gyomromban verset karcolni e lapra, hogy előtte kortárs költők borzalma-itt és máshol olvasva utánozni, minden egészséges érzékszervem tiltakozása dacára, de vesztemre sokat olvastam ma költőknek magukat álcázó, de leginkább annak látszani óhajtó, ötlettelen kóklerek, fantáziátlan, értelmetlen, magamutogató, hatásvadász, céltalan, sehonnan sem induló, sehová nem tartó, azt képzelek bele, úgy magyarázom, ahogy akarom versszörnyeibe, már amennyiben ilyen szó létezik egyáltalán, de biztosan létezik, mert ennél meredekebb s káoszosabb szavakkal is jóllaktam már egy életre. Nagyon ügyelek, hogy a ritmust kerüljem, de be kell vallanom még szándékoltan sem sikerül, hogy ne fedezzek fel soraimban némi lüktetést, bár e pulzus körömmel alig tapintható ki, viszont okvetlenül le tudom marni a húst az arcomról s kitépni hajam képes vagyok velük. Egészséges lelkületű, alkotóvágytól duzzadó ember, ilyen borzalmat alkotni csak félelemből, vagy tudatát ideiglenesen módosító szerek hatása alatt képes. Mondanám, hogy csak ezért érdemes lenne lerészegednem, de mivel szeretek mindet a tökélyre vinni, olyan seggrészeg lennék – csak, hogy csúnya szó is legyen benne, mert ne feledjük kortárs magyar líráról beszélünk – hogy a papírt sem találnám, tollat elhagynám, a gépet bekapcsolni nem lenne potenciám. Így tartózkodom a jövőben - esetleg mókából, bár mókásnak nem találom – hasonló rettenetek közlésével. Ja és ezzel készen lettem öt perc alatt, de ezek a fajankók azt hazudják, hogy napokig, hetekig írnak verset, majd vissza-visszatérnek, hogy csiszoljanak rajtuk. Hát - háttal nem kezdünk mondatot, csak ha a hátról akarunk írni, de akkor is illik névelőt tenni, meg akkor is ha nagyon muszáj - nem látszik. Ámen.
0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013

Powered by Create your own unique website with customizable templates.