Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Kinek a ....

21/1/2013

0 Comments

 
Popper Péter azt mondta,
úgy magyarázta
és én hiszek neki,
minden ember a hiánya
saját rabja
s mi nincs, valónak fel azt tünteti.

Beszél szeretetről,
kit nem szeretett senki
oly utálatos,
áradozik tiszteletről,
ki nem rest átgázolni
másokon.

A barátaival hencegő
este egyedül vacsorál
egyedül bújik ágyba.
Az óriásokat legyőző
a sorban hátul áll
s egy egér tartja sakkban.

De félek egyszer igaz emberre lelek
és nem hiszek majd tetteinek
és odébbállok.
Holott mint egy falat kenyér úgy kellek
s a különbséget észre sem veszem
ezzel szívét ledarálom.

Én leszek a hóhérja,
de az ítéletet képmutatók
szabják,
mégis úgy érzem a sorsa
jobbra fordulását a bohók
tőlem várják.

Mit tegyek, hogy csalódást,
kudarcélményt ne okozzak
a reménykedőnek?
Nem a felelősség súlyát
akarom lelökni, felesleget ne hordozzak.
Gyógyítani akarom a gyengélkedőket.

Bizalmát kinek elkoptatták,
merjen másban bízni
újra.
Lássa tetteinek visszaigazolását
s bátran merjen lépni
az új útra.
0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013

Copyright ©
Minden jog fenntartva!
All rights reserved!