Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Kikelet

2/4/2013

0 Comments

 
Előbukkant a Nap
elveszettnek hitt hatalmát
visszaszerezni egy percet sem várt.
Ébredő gyilkosként szétáradt
s megvillantotta fogát
elővetítve a nyári mészárlás
el ezek után nem maradhat.

Túl sokáig érezhette magát mellőzöttként,
megtorolni kedve ezért egyre nőtt,
a kegyelemmel ellenkezőt
tervelt ki, minden élőnek félőrültként,
büntetve növényt, állatot, férfit és nőt,
nélküle pusztulót, de belőle erőt merőt
s ha csak pár órára is, demonstrálta erejét.

Nem tavaszi napsütés volt az
s nem őszi álomba-keringő tánc,
inkább zsibbadt izom, melyet rablánc
nyomorított bénára.
Palackjából szabadult szellemuraság
kinek nem szent más csak a saját kívánság
s megmutatta ezt váltja majd valóra.

Megijedtem tőle és a görcs fel nem oldódott.
Nem a pusztuló homály volt, ami fájt már,
sokkal inkább e nagy úr fogadását
féltem s előle menedéket, csak a függöny nyújtott.
Az új erőre kapott alkotói szabadság
s a fékeveszett revánsát
megkülönböztetni már jól tudom.  
0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013

Powered by Create your own unique website with customizable templates.