Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Katalin kopogott, de nem addig a'!

25/11/2013

0 Comments

 
Katalin ma reggel bekopogott hozzám.
Kemény nő. Ilyen és ehhez hasonló
hangokat szokott hallatni, úgy biz ám!

Katalin kemény húsú nő s talán
remek formájáért a zimankó
volt felelőssé tehető az utcán.

Nem a konditerem az mi rá várt,
nem attól feszült keblén a bőrszerkó,
amiben ma játszotta a dominát.

Én visítottam, ő csak ordibált,
majd kergetőztünk s ő elcsúszott,
rávetettem magam, de ellenállt.

Vasalt csizmájával ördögien rúgkapált,
derekamhoz szorítottam s dolgom ott
tettem, hol a nők java készen áll.

Nyikorgott a kanapé és ő ordibált,
teli torokból, hisz kemény nő volt,
sarkával morzézta a parkettán mámorát.

Csak kopogott, kopogott és zihált,
majd elhalkult. Csúcs volt a fordulópont
s attól kezdve elszenderült, alukált.

Katalin dermedt állapotában rám talált,
de ma többfelé is leesett az első hó,
így szaporította a kemények táborát.

Úgy érzem felmelegítettem tomporát,
s e játékom ugyancsak kedvére való,
meglelte bennem hűséges kandúrját.

Mit tegyek jövőre, ha netalán,
az ajtó előtt egy cuppogó, locsogó
Katalin kacéran utamba áll?
0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013

Powered by Create your own unique website with customizable templates.