Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Újév?

2/1/2013

0 Comments

 
Ha a ma nem más, mint a tegnap,
mitől lenne eltérő a mától a holnap?
És a tegnapelőtt a tegnaphoz képest
mutatott-e biztató jövőt, fényest?

Én nem érzem, hogy gyarapodtam volna
elmúlt évben, hacsak a vastagodó szalonna
hátamon átokból áldássá nem válik
egy igen sajátos értelmezés szerint.

Egy szónak is száz a vége: nincs új a Nap alatt!
S mert a Megállíthatatlan saját síkján áthaladt
bizakodóbbá válni a jövőt illetve nem tudok
magamnak nem hazudok, optimistát nem játszok.

Műkedélyességnek és álcázott rettegésnek
szereplői, mind az élet-színen keresgélnek
bizonytalan fogódzót, de kezük hiába matat,
pedig a díszlet változatlan s a dráma is maradt.

Ők sem változtak sokat, csak egyet veszítenek el
szép lassan, félelmükben egymás vállát veregetve.
Irracionális vágyképeket a jövő homályába öltöztetve
a józan belátásukat kollektívan hagyják el mindörökre.

Én, ki nem bízom már, hogy jobb lesz
megtisztelő rangot nyerek; leszek vátesz
kinek szavait utólag igazolják majd,
de e tény nem szüli meg boldogságomat.

Inkább tévednék ezerszer, hibáznék százszor
csak jönne, jönne az óhajtott jobb kor,
ahol emberek emberként élhetnének
beh tudnék is örülni e szép mesének!
0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013

Powered by Create your own unique website with customizable templates.