Haynau (?)

 Ököllé formált ujjaival
támasztotta az ablakkeretet
asztalán hevert már parancsa
a császártól, ki által felmentetett.

Bontatlanul is ismerte
az üzenet tartalmát
a nyitást ezért késleltette
míg a lefolytatták az eljárást.

Minden kegyelmi kérvényt leszórt
és halálos ítéletet megerősített
nem hallotta, maga az Isten szólt,
nála talált bosszúálló, süket fülekre.

Megtehette volna a büntetés mellett,
hogy kegyelmet gyakorol,
kárhozatra ítélni az ellent,
hiszen széles eszköztára volt.

A megváltoztathatatlan mellett döntött,
a helyrehozhatatlannál
dacból, vagy önszántából öldökölt
azt senki nem tudja ma már.

Gyilkosként ismerjük nevét,
akár megmentőként is áldhatnánk,
rossz helyen kereste helyét
s meglelte a politika trágyadombján.

Ha e történet emlékeztet valakire
az egyáltalán nem a véletlen műve.
Mindig akad kinek megvehető becsülete
és egy gumitákolmány a gerince.