Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Hajótöröttként

27/2/2013

0 Comments

 
Szem nem maradt szárazon,
mikor elmeséltem,
hogyan ejtettek foglyul a hajómon,
hajótörött, hogyan lettem
van időm, hát történetem megosztom.

Megszülettem, akkor édenkertnek tűnt
és később is, míg tudatomra nem tértem,
de addig oly sok minden sikerült,
sárkányokat győztem álmomban, nem féltem
kicsi voltam, gyerek s minden olyan egyszerű.

Aztán testtömegem gyarapodásával,
hogyan azt a fene sem érti
a gondok is egyre szaporodtak
s mire lettem felnőtt férfi
egész kiválóan agyon is nyomtak.

Úgy volt, hogy révbe érek
az óceán átszelése után,
de kalózok kezére kerültem
s nekik hiába rimánkodtam
egy kopár szigetre penderültem.

Nem volt lakatlan egyáltalán,
honfitársaim garmada hemzsegett
jó túlzsúfoltan egymás hegyén hátán,
a múltunk, sorsunk egyezett,
hozzám hasonlóan járt mind tán.

Elképzeltek egy világot maguknak,
volt hozzá minta szépen,
hogy ezzel kalmárkodhassanak
beszálltak a saját dereglyébe
nem gondolták majdan zátonyra futnak.

Talajt, pontosabban fedélzetet vesztettek
s most gubbasztanak, csőrük szárnyuk alatt
nem értik miért, hisz tették, amit tehettek
rájuk ezért miért borítottak tetőt s falat,
mórként megtették kötelességük, és mehettek.

Kopár sziget minden kincse övék
bár ebből sem sütnek kenyeret
s itt élniük, halniuk kell, hogy összegyűjtögessék
amiből majdan visszatérniük a kontinensre lehet,
nem is kell több hozzá, csak újabb ezer év.

Én megbarátkozni e gondolattal nem tudok,
ahogy tehetem tutajt ácsolok s ki a tengerre.
A tespedésnél kevesebb kárt okoznak a hullámok,
melyek felboríthatnak, mégis úgy érzem
sorsom magam irányítom, magamért jót állok.
0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013

Powered by Create your own unique website with customizable templates.