Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Game over

28/2/2013

0 Comments

 
Ma este lejár a pontifex mandátuma.
Nem elvették, maga adta vissza.
Elfáradt és ez ebben a korban érthető,
elfogadható, méltányolandó s hihető.

Alig volt nyolcvan mikor pápa lett
akkor még erőtől duzzadó fitt és nett,
ma már ki tudja miért elviselhetetlen
számára a főpapi tiara aranyos terhe.

Micsoda ambícióval, erővel léphetett a trónra
Istent szolgálni – vagy Jézust – hogy is szól a nóta(?)
vagy az egyháza érdekeit lesni
de akkor miért is kell a lantot letenni?

Igazságtalan vagyok vele, hisz ártani
éveken át inkább magának, tudott mint
nekem, ki e bohózaton nevettem,
a hókuszpókuszt komolyan nem vettem.

János Pál a második, a majdnem szent
a pásztorbotba kapaszkodva megannyit tett,
hogy gondolkodó ember el ne higgye már,
valóban ő maga irányítja egyházát.

Ember volt, nem szent, rogyott teste mutatta,
mikor artikulálatlanul az „Orbi et urbit” osztotta,
ha valakiknek, neki kellett volna felállni,
s a stafétát egy (omni)potens utódnak átadni.

S most az ellenkezőjét rovom fel Benedeknek,
ki ezért,vagy azért menekül kifogást keresve,
pedig lehet, pont ő jár el az elvárásoknak megfelelően
a bíborosok köreiben aggodalmat, zavart keltően.

Mert mi lesz, ha a lelépésből ezzel rendszert csinál
s a következő aggot majd kényszeríti ki nem vár,
mert hamar akar bársonyba burkolózni,
lesz majd apropó ám mire hivatkozni.

Hogy mi lesz a vége jól tudom,
pár hétig a körmöm rághatom,
az izgalom aludni sem enged,
mely bábut teszik meg új főrendnek.

A tét súlyát mindnyájan bőrünkön érezzük,
ha a fenti kérdéseket naponta feltesszük
s miután észrevettük választ nem kapunk,
akkor jövünk csak rá: egy cirkuszban vagyunk.
0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013

Powered by Create your own unique website with customizable templates.