Boldog vagyok, mert e korban élek

Boldogság oly korban élni,
hol a borút feledve
a csúfat elkerülve
elég csak szemünk nyitni
a napsütésre
a kék égre.

Örülni a sok szép hegynek,
amint kemény karjával
átölel, betakar,
leheletét a tó melletti ligetnek
beszippantani falánkan
kapjon más is: lukas kanállal.

Csodálni az ég madarait,
összekuszálni
a vadak nyomait,
átölelni az erdők oszlopait,
s kócolni mezők virágait
melyből több, most is kivirít.

Rámosolyogni az érkező
első nőre, gyermekre,
korosra, vagy serdülőre,
de akár a morc hasonneműre
ki közeleg emelt fővel,
büszkén, vagy bőszen?

Most élünk, egymás mellett
itt, vagy ott, de most,
amíg a sors új lapot nem oszt.
Lehet vidáman, gyűlölködve,
én előbbire szavazok,
s tisztelettel: boldog maradok.