Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Boldog vagyok, mert e korban élek

31/12/2013

0 Comments

 
Boldogság oly korban élni,
hol a borút feledve
a csúfat elkerülve
elég csak szemünk nyitni
a napsütésre
a kék égre.

Örülni a sok szép hegynek,
amint kemény karjával
átölel, betakar,
leheletét a tó melletti ligetnek
beszippantani falánkan
kapjon más is: lukas kanállal.

Csodálni az ég madarait,
összekuszálni
a vadak nyomait,
átölelni az erdők oszlopait,
s kócolni mezők virágait
melyből több, most is kivirít.

Rámosolyogni az érkező
első nőre, gyermekre,
korosra, vagy serdülőre,
de akár a morc hasonneműre
ki közeleg emelt fővel,
büszkén, vagy bőszen?

Most élünk, egymás mellett
itt, vagy ott, de most,
amíg a sors új lapot nem oszt.
Lehet vidáman, gyűlölködve,
én előbbire szavazok,
s tisztelettel: boldog maradok.
0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013

Powered by Create your own unique website with customizable templates.