Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Bimetál

28/7/2013

0 Comments

 
Köldökcsonkomból - belülről számítva-
kiindulva érzek undort, leírhatatlant,
azon, magukat emberek közzé soroló férgek,
irányába, akik semmitől sem félnek.

Legalábbis ezt szeretnék elhitetni
a sötét külvilággal és nini,
hasonszőrű csúszómászók benyelik tőlük,
hogy aki hangosabban demagóg, az lesz a főnök.

Szóval a bátornak látszani igyekvő,
ezernyi agyatlan, gátlástalan léhűtő,
ki a bolond vak parancsát imaként mormolja,
zavaros eszmefuttatását áhítattal csodálja.

Más beteg agyszüleményét magáénak hazudva,
a jellemtelenség kitüntetését büszkén hordja
kidüllesztett tyúkmellén, s járkál peckesen,
torz vigyorra húzott szája csillog taknyától nedvesen.

Az eszüket vesztettek magabiztosságával
környezete összes agyát csak mossa, mossa.
Mondjuk aki nem érzi sajátját szennyesnek,
nem is áll modellt holmi tetvesnek.

Az nem veszi be a tébolyult eszmét, 
mert érzi zsigerből, ez okozza majd a vesztét.
Ez az ellenálló pofán csördíti az indigót,
s utálkozva köpi le a vinnyogó hímringyót.

Az mehet ezzel a sóhivatalba,
talál ott hülyét, ki ezt meghallgatja.
Nem véletlenül hozták létre ez intézményt,
ez gyűjtse össze az ország összes véglényét.

De hiszem azt, ezt más is látja rajtuk
és eszük ágában sincs, hogy ezt hagyjuk.
Túrjuk ki őket, öntsük le festékkel,
a „célt” még a rövidlátó se tévessze el!  
0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013

Powered by Create your own unique website with customizable templates.