Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

A szavak erőtlensége

2/1/2013

0 Comments

 
Ha azt írom fekete, meggyőznek fehér az
aztán megismétlem; törekvésem hiábavaló,
de a hibás én vagyok.
Ha vágynám számat ne hagyja el panasz
illene úgy írnom, ahogy manapság elvárható
sekélyesen, ahogyan nem tudok.

Ha azt írom fekete, akkor arra is gondolok
s mást nem mondok, hogy derítsek
önámítót jókedvre.
Ha majd megírásra érdemes örömforrást,
valahol ebben a káoszban fellelek
nem nyelek egy betűt se le.

Örömódát zengek, hogy az ég is szétreped,
- akkor azért fanyalognak a savanyodottak -
én azonban kikacagom őket.
Megfordítom, amit szememre vetettek
s nekik vágom, hogy belezavarodnak
a valót, az igazat ellenzőket.

Egy szó nem sok, radírral simítva semmi,
de ki úgy érzi a gyeplő kezéből kisurrant
kapaszkodjon a sörénybe.
Ne az én forgatásomon kiáltson:”Ennyi!”
mert a film már pereg, mint a gondolat,
sokan belefúlnak az örvényébe.

Azért mert úszni nem tudó veszélyes,
szabadnak látszó vizekre bátorkodik
felelős nem vagyok.
De nótafaként, naponta kevésbé kedélyes
természetét a dolgoknak, fájó nyomait
figyelmeztetőül eldalolom.



0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013

Powered by Create your own unique website with customizable templates.