Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Viasz

26/11/2012

0 Comments

 
Lecseppent a viasz az abroszra
az ünnepi terítőre s rádermedt.
Ott éktelenkedett aztán naphosszat
elárulva önnönmagával bűnömet.

Mert tüzeskedni imádok
a tiltás ellenére,
ha tehetem gyertyázok,
úgy vágyom fényére.

Gyufa került,
gyertya is akadt
a szoba kiürült,
kedvem kifakadt.

Az ajtózárással
teljesen szinkronban
sercegő lobbanással
kezemben gyufa robbant.

A láng nyelvével
megcsiklandozta a kanócot,
a kísértésnek az engedett
s a vörös kakas belekarmolt.

Lassan felengedett
a megszilárdult viasz.
Elmúlására egyetlen
okot találtam, mint vigaszt.

Ahogy teste elsorvadt
a fény úgy töltött be mindent,
de azzal, hogy elolvadt
nem szűnt meg létezni végleg.

Gyönyörködtetve halmazállapotot,
alakot váltott lágyan,
új testéből remegő kezem kipocsolt

nem egy cseppet. Százat.

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.