Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Évfordulóra

10/2/2012

0 Comments

 
Picture
Tegnap egy éve, hogy hajnalban
megcsörrent a telefon.
Úgy ahogy ilyenkor szokott.
Nem később, nem halkabban.
Tudtuk, rossz híreket hozott.

Egy élet végére pont került.
A zárójel bezárva.
A történet nem vidáman zárult.
A főszereplő teste kihűlt,
s elé egy új élet ígérete tárult.

Sejtettük, éreztük nem áll
már ettől túlontúl távol.
Gyászunkba megnyugvás vegyült,
mert megváltás volt neki a halál
kivezette, így sok szenvedést elkerült.

  Más felett nem mondhatok ítéletet,
de azért vak s süket nem vagyok
az állapot melyben fuldokolt
kilátástalan, fájdalmas és embertelen.
Kínlódva, zihálva élt meg minden napot.

Könnyen lezárjuk ezt magunkban.
„Jobb volt ez így neki.”
Gyarlók módján mit is hazudnánk ?!
Tettük ezt akkor és most is valójában.
Mintha ezzel feltámaszthatnánk.

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.