Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Szobor

29/5/2012

0 Comments

 
Picture
Egy mellszobor,
egy másik,
egy egész alakos.
A hálás utókor,
másra vágyik,
a szobor, így lesz piros.

Emez tiltakozik,
provokál amaz,
mikor rongál.
Véleményét kifejezi,
pusztulásra szavaz,
s talapzatra firkál.

Nem számít életet,
vagy halált hoztak,
kik modellt álltak.
A re-művész tévedhet.
Egyaránt lakolhat,
a sok merev alak.

  Aki a szegénységet
komolyan venni szokta,
a pénzt, ma nem erre szórja.
Az alkotó tevékenységet,
kedveli, érti, támogatja,
de a kereteket jól meghúzza.

Számára egy műalkotás,
leginkább gyönyör,
a csalfa szemnek.
Nem politikai állásfoglalás,
mi sokakat gyötör,
s ettől világgá szélednek.

  Nem szimbólumgyár
számukra a műterem,
hanem tiszta forrás.
Innen hörpint csodát,
kinek máshol nem terem,
legfeljebb csalódás.

Van, volt és lesz
oly kor ahol,
ilyenre is jut.
Az az éra, nem ez.
Most az csahol,
ki kutyán élni tud.

  A többi nem nyüszít.
Már ereje sincs hozzá.
Kőre jutott, kenyérre nem.
S aki mindent elveszít,
az élethez már hozzá,
ragaszkodni nem mer.

Az életnek, ne a halálnak,
állítsatok mementót,
derék magyar emberek!
A jövőnek s ne a históriának,
adjatok feldolgozandót!
Ez így tovább nem mehet!

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.