Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Szezon

21/4/2012

0 Comments

 
Picture
Indul a szezon az általam rettegett,
kiabálós, káromkodós, kint ülős.
Amikor parkban nem beszélgetnek
hanem üvöltöznek, a hülyén röhögő,
idétlen, artikulálatlan hiénakölykök.
Egész téli bezártság után robbannak
ki nem mintha, hanem az éhes ökrök
dús füvet szimatolva a szabadba.

  Beszélni akkor sem tudnának,
ha volna miért kinyitni pofájuk,
a szlopálást nem számítva.
Ösztönszerű bagzás erőt rajtuk
vesz, hallani lukfogó böfögésük,
erőltetett, undorító, de szánalmas,
mindkét nemnek és képviseletük
minden fajtalanságra igent hajtogat.

A sötétségük hangerővel nem oszlik,
és ezért kizárt bármit elmagyarázni.
Világfájdalmuk szerte nem foszlik
de decibel folyik majd késő őszig,
s bújnak ugyanolyan siváran, kiégve
téli pihenőre, mint ahogy előmásztak
onnan az éltető nap langy melegére,
odvukban publikum nélkül már fáztak.

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Copyright ©
Minden jog fenntartva!
All rights reserved!