Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Rohadna meg mind

25/5/2012

0 Comments

 
Egyszer az összes számítógépet összehasogatom.
Baltával, miszlikekre és nem érdekel fog-e fájni nekik,
vagy sokba fog kerülni a pótlásuk, pusztuljon mind,
de ha ma nem, legközelebb biztos mindet elpusztítom.

  Van több is, még sincs egy sem. Roncshalmazt őrzök.
Egyiknek ez a baja, a másiknak amaz. Hulladékok.
Szökőévben nulla százalékra a hámból kirúghatok,
és beruházok egybe, mit törleszteni nem győzök.

  Az is legfeljebb középkategóriás, magyarán selejt.
Mondjuk nem estem soha seggre a hájtektől sem,
főleg attól, hogy az árszabással, hülyének is néznek,
mert sugalmazzák béna vagy, ha meg nem engedheted.

Hát kérem én nem engedhetem meg, mert nem lopok,
ilyen vacak-kacatokra nem kuporgatok éveket,
mert mire kifizetem ezeket a sz@ros gépeket,
alkatrészt bővítésre, már csak aranyáron vásárolhatok.

  Mert bővíteni kell, bővíteni fontos, elengedhetetlen.
Ne viccelj már nem tudtad?! Hülye vagy te csákó?
Csak azon dolgoznak, ami semmi másra nem való,
csak, hogy öld bele a pénzt, ha azt akarod üzemeljen.

Az életben nem használod ki a funkcióit, amit tud,
már egy tíz évvel ezelőtti komputernek sem,
ha rajzolsz, tervezel, számolsz, szövegszerkesztel,
olyan mintha homokozáshoz használnál toronydarut.

Mihez kellett sokáig a ram, meg a processzor?
A szédületes, szűzhártyaszaggató játékokhoz.
És most miért nyomod bele sok puccos dolgot?
A grafikus böngészés, a netfelület lett az diktátor.

  Nehogy megjelenítse, nehogy lejátssza!
Cserélj vasat, szakadj bele, kopaszodj!
Az ugyanolyan, flessel ugye, hogy jobb?
Vagy ha nem, legalább piszkosul drága.

  Ötlet nincs már átütő, a sz@rt passzírozzák,
bemagyarázzák, hogy szükséges jó (rossz),
ha nem tudnád, a te (én) fajtád(m) igénye volt.
E terméket aztán,csillivilli dobozba csomagolják.

Látod, hogy új, akkor biztos kúl, de ha nem az,
ki lenne, aki előtt pazarlásod szégyellned kellene?
Van elég marha veled(m) együtt ki megvegye,
így bábod mozgatóinak,új feladatot, biztatást adsz.

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.