| Ünnep volt hosszú időn át. Ma már sokan azt sem tudják, minek lehetett s kellett örülni, alig emlékműsoron ujjongni. Miről szólt ez, akkor sem tudtuk igazából. Bután hallgatva sodródtunk. Magunkat ünneplőbe csomagolva ültünk az aulában, kínjátszást bámulva. Szép volt. Szép volt? Döntse el ki-ki! De, hogy hasznos ...ha hasznos ellenállni, akkor nagyon hasznos, hisz Magyarország megmaradt. Magyarul beszélünk cimborák! Az átkozott, gyűlölt, kiérdemelt béke diktálta, hogy Magyarhon mely szeglete tartozzon oda, vagy esetleg éppen ide, meddig terjedhessen szétsebzett teste. A szerződés ha betartják úgy jó, de ezt az ellen, a területet rabló komolyan nem vette, elkezdett orozni földet, s volt mersze a kontraktust felrúgni. A sok proletár, vagy másként mondva koszos munkás, paraszt, fáradt katona ki magát nem átallotta vörösnek nevezni volt az egyedüli erő, ki csatát tudott vívni. Frontról hazatérve, vagy a gyárból, mezőről sebesült, reményvesztett, vagy defektes - kiözönlő, mert az alkalmasak már mind tömegsírban aludtak - férfi állt kiképzetlen, az ügyért csatasorba. Számtalan nehézség ellenére 133 napig gátat, vetettek a betolakodókra, a gazdagra meg árnyat. S a győztes nem lett volna az önnönmagától, de magyar, magyart veszejtett hagyományból. Én a bátorságot, önfeláldozást, hősiességet, ünneplem ilyenkor, s a leleményt, tettrekészséget. A pórnépből lett alattvaló Odüsszeuszokat, a megtagadott, s elfeledett márciusi ifjakat. | 
|
RSS Feed
