Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Mojszejev

23/3/2012

0 Comments

 
Picture
Gyágyá Igor mit tettél velem?
Megcsiklandoztad béna talpam.
Síron túl sem fakuló hatalmaddal
megbabonáztál s elvetted az eszem.

Szép kis mókát eszeltél ki kópé!
Az eszed mindig a mókán járt,
szolgálni azokat kit rabbá tett a tánc,
vált misszióddá, s csodás táncosaidé.

De ezt aztán igazán takarosan intézted.
A kákán csomót hamarabb találnék,
mint együttesedre ítéletet mondanék,
úgy ropják tudva mennyből őket nézed.

És ki merne nem megfelelni kényednek,
toronymagas mércédnek nem nekifutni,
embertől a lehető legtökéletesebbet nyújtani,
hisz tudják ők is, ennek csak így van értelme.

Így lehet elidegeníthetetlen világhírt bírni,
kizárólagosat széles e szennyes világon.
Mi itt toppan deszkán, döng az a túlvilágon,
csak így lehet szívbe a varázslatot belevésni.

Mert nincs ember,kit ha táncod szele megsuhint
ne fakadjon mosolyra, keze ne színeződjön,
s ne lángoljon a fel-feldübörgő tapstól vörösön.
Ím rád a hálás közönség, mint mágusra úgy tekint.

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Copyright ©
Minden jog fenntartva!
All rights reserved!