Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Miért szeretem Miskolcot (Figyelem! Felelősséget nem vállalok)

19/2/2012

0 Comments

 
Picture
Miért szerethető ez a város?
Miért? Szerethető ez a város?
Elfogult-e az itteni lakos?
A bevándorolt, vagy az őshonos?

  Minek hisz jobban a szemének,
vagy a rázúduló élménynek?
Előítélet, vagy valós tapasztalat,
mi építi, vagy bontja a véleményfalat?

  Én manapság szívesen nosztalgiázom.
Emlékképeimből kirakosgatom,
milyen volt e város, mibe szerettem bele,
s mint kisdedet engem is nyugtat ez a mese.

  Mert érzem otthon, biztonságban vagyok,
ha alábbi história-leltáramba beleolvasok.

Mit hallok ha azt mondom Miskolc?

Házunk alatt a fúrócsörömpölést
A gyár felől pörölydübörgést
Fizetésnapkor a részeg üvöltést
Hajnali ébresztő gyári tülkölést
Száz iskolában a reggeli csengetést
A magasról szabadon lezúgó vízesést
Parkokban, tereken gyermeki nevetést
A labdázást tiltóval a gyáva feleselést
A várost lenéző, alaptalan megvetést
Bármerre indulva, ismerős köszönést

  Mit látok, ha azt mondom Miskolc?

A gyár felé forduló 1 D-t és az egyest
A Forinton zúgó vásárlótömeget
Avasi szürke, de élő paneltengert
A mindenhol épülő lakótelepeket
Az ezrével sietve munkába igyekvőket
A kettőkor söröző reggeli műszakot
A zöld Bükköt, a piszkos Szinva patakot
A Villanyrendőrt s mit onnan bárki láthatott.
A kolóniát, a vájárlakásokat, kollégiumot
Az egyedülálló tapolcai barlangot

Hogy én csak a múltban élek?
Ez a vád igazán nem érhet.
De idetévedt vándornak,
csak dicső korokról éneklek.

Nem rajtam múlt és most sem múlik
az, hogy daloskönyvem nem gyarapszik.
Ne várja tőlem senki, hogy a vendégnek
olyat énekeljek, mit magam sem élek meg.

  Igazán újat, eredetit, jellemző értéket,
korábbra, így magasabbra tett mértékkel
utóbbi húsz év alatt alig-alig találtam.
Még alszik Miskolc, még hallgat a dalárda.

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.