Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Mikor kiülök a teraszra

17/8/2012

0 Comments

 
Picture
Ritkán adatik meg, hogy kiüljek a teraszra.
Az még kevésbé lehetséges, hogy egyedül.
S ha szám nyitom magamnak panaszra,
az csak benn zenghet, valahol legbelül.

Számot vetek ilyenkor a sorssal. Mindig ő nyer.
Matematikából majdnem megbuktam, de nem ezért.
Ha igaz vagyok magamhoz, az már könyörtelen,
ha hazudnék, annak mi értelme, kár a fáradtságért.

Beolvasok magamnak, jól odamondogatok. Szidom magam.
Keresem hibáim, fiaskóim okát. Magamra vádat fogok.
Megoldást nem találok, tőle ugyanolyan csorba a fogam,
ugyanúgy nem férek a tükörbe s egész nap fájni fogok.

Mi végre hát az önkínzás, mikor fájdalomból a sors
nem tart vissza egy keveset sem véletlenül.
Szívesen keríteném magyarázatra a sort,
de ettől sem oldódnának meg gondjaim feltétlenül.

Nem tudok elégedetlen lenni tökéletlenségemmel,
nem tudok hanyatt dőlni, mint ki dolgát jól végezte,
de folyton kereső idegesítő természetemmel
őrületbe kergetem, ki létét kötötte végzetemhez.

Valameddig el kell jutnom az élet nevű sztrádán,
legalább a körgyűrűig, mert ott még van választás
merre tovább, egyenesen, vagy akár hátra arc gyáván.
De ehhez folyamatos mozgás kell. Ezt úgy hívom: alkotás.  
0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.