Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Maszat Janka

10/5/2012

0 Comments

 
Picture
Ma a szívem szakadt meg, de nem tehettem,
hogy odamenjek és átöleljem, megköszönjem,
Maszat Jankának, hogy itt voltak Mind,
kik majd nem lesznek s nincs tovább. Nincs!

Mert bár a színház direktora még hivatalba
nem, de máris belelépett a társulatba.
Helyesen tenyerelt lenne, tudom én jól,
de a lábhoz képest a kéz gyenge károkozó.

  Még nem az, de már fullajtárjai,kegyeltjei
az egész épületet elfoglalták s nem engedi,
a színház építőköveinek az utolsó percig-
mit ő szabott- hogy peregjenek könnyei.

Mosolyogj Janka! Fizetünk téged ezért!
Menned kell, kit érdekel ez az Istenért!?
Játssz, köt a szerződésed, játssz értetted?!
S Janka játszva felel meg a becsületének.

És nem mint a süllyedő hajót a patkányok,
hanem a hullámsírt választó hős kapitányok,
úgy hagynak el minket a „miskolci” színészek
örömöt hagynak ránk örökül s nem keserűséget.

  Emelt fővel messzire látnak és találnak
remélem ma itt ezen a földön másnak
nem, csak a művészetnek szolgáló
igazgatót, aki segítő lesz s nem gátló.

Aki emberként tekint majd a komédiásra,
nem statisztikai adatként, mint problémára,
ki akkor zavar el ha indoka szakmai,
és ez esetben is a szemét földre szegezi.

  Aki nem csak tudja, hanem érzi, mi az alázat
a közönségnek mi jár, és mit kaphat a társulat.
Aki azért harcol, amire felesküdött anno:
„Érted vagyok veled s nem vagyok fajankó.”

  Búsan hagytam mögött a teátrumot,
vigaszt nem keresek már sem itt, sem ott.
Esetleg ha eljutnék a Maszat hegyen túlra,
megtalálnám ahol nincs színházdiktatúra.

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.