Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Kullancs

19/6/2012

0 Comments

 
Picture
Átvizsgáltam a kölyköket és igen!
Átvizsgáltam a kutyát is, pláne!
Magammal, hogy mit csináltam,
nem tudom, de egyet kaptam.

  Nem volt nagy az elején,
mikor megragadtam a fején.
Még megdagadni ideje nem volt,
így alig vettem észre. Egy pont volt.

Kicsit kisebb, mint egy anyajegy,
de a porszemnél jóval testesebb.
A különbség abban állt főleg,
a por a vértől nem nő meg.

  Nem úgy ez az átokfajzat,
ki azt lesi, húsba mikor marhat.
Majd jól megszívva magát,
hordoztatja hatalmas valagát.

  De, mint ahogy Villon írta,
ülepe terhét, érezte a nyaka.
Úgy járult hozzá végzetéhez,
hogy mohón fogott a véredényhez.

  Ha éhen marad, egyben rejtve,
soha, de soha nem veszem észre.
Hízó potroh szemembe akadt,
egy roppantás és feje szakadt.

  Bennem maradt némi fekete,
majd kiderül, fertőzött volt-e.
Bár e verset végigolvasva,
olyan, mintha a fertő hatna.

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.