Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Kis éji zene

23/5/2012

0 Comments

 
Picture
Ma este egyszer csak olyan ingerem támadt,
amelyet csillapítani, csak Mozarttal tudtam.
Választásként kezembe a Kis éji zene akadt,
feltettem s a hangokat fejembe áramoltattam.

  Az egész napi őrült zúgást kicserélő, pusztító,
melódiákkal szándékom volt kiűzni a gonoszt.
Csak adtam rá a hangot, a külvilágot némítót,
ordított a zene, harsogott a dallam,mi kifoszt.

Gondoltam elrabolja a sok szörnyűséget,
csúfságot, amit ma láttam és hallottam,
elfeledteti a tengernyi értelmetlenséget,
igazságtalanságot, de rosszul számítottam.

  Isten kegyeltje nem kapott akkora áldást,
mindezt e csodás melódiával negligálhassa,
pedig nagyon reméltem tőle a szabadulást,
tudását, hogy halála után így is kamatoztassa.

  Nem a kotta volt olvashatatlan, a húr laza,
nem a muzsikusok húztak folyton félre,
az én fejemben,lelkemben volt diszharmónia,
ezt rendbe vágni nem lehet ily lágy zenével.

  Inkább hallanám egybecsengeni barátok szavát,
ellenségek békülékeny hangját visszhangozná,
mint bármely varázslatos szimfóniát, kantátát,
az Üveghegy, melynek élünk innenső oldalán.

  Itt az Óperencián innen, nem mesés a helyzet,
andalító muzsikával ezt megoldani lehetetlen,
komor annyira, hogy fütyörészni sincs kedvem,
de magamban, vad szólamok futkároznak le s fel.

Dob pereg őrjítőn, de kűrt és fanfár harsogja által,
csattog a cintányér, az üstdob dörren, a gong gong,
menetre buzdít, egyenesen csatába taszigálgat,
induljon testem,hisz szellemem, már elől tolong.

  Kikapcsolom a zenét, hisz bent egy egész banda,
hangszereit üti, veri, fújja, csattogtatja, csörgeté.
Erőt ád, hogy a káosz, a silányság elleni harcban,
győzhessek, s fülem e ricsajt, már ne hallja többé.

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.