Kavarógép

Az emberiség legnagyobb találmánya,
nem más, mint a ventilátor,
na fogadjunk!
Aki most tud gondolni másra,
vegye kagylót és a bátorságot,
s csacsogjunk!

  Majd én barátságosan kezdem,
övön alul, alattomban,
valahogy ekképp:
„Mondd barátom eszedet veszetted,
hogy a kávédarálóban
látod a reményt?”

  Erre a másik megretten s szeppen,
agyalogni kezd, mit is válaszoljon,
ütőset.
Bár a kérdés mibenlétét nevetve
vetettem elé, hogy elbotoljon
sürgősen.

De megszimatolhatja szándékom,
a gépek természetét nem ismerő
dúvad,
és akár a darálót is ventilátorom
ellenében csatasorba rendező
duhaj.

Bezzeg neki biztos egyre megy,
mi forog, a hőt termelő, avagy
a fosztó.
Nekem lelkiismeretes egyednek
e válasz olyan, mint a bikának
a vörös posztó.

  De nem ejtettek a fejem lágyára,
ilyen ellenszegülésre képzést
szereztem.
Fel nem tett, képzeletbeli talányra
kidolgozható helyes következtetés
nem a vesztem.

  Csak válaszolna a pimasz,
az ellenszegülő cudar!
Nincs melege?
Lehet velem így ki...tol,
s a kibicelni akar?
Azt próbálja meg!

  Körülnézek ebben a hőségben,
mit is csinálok fekve a kövön,
de nincs válasz.
Megbuggyantam a melegben,
s vitázom este csütörtökön,
mint egy hagymázas.

  Kész vagyok. Magamban beszélek.
Énem vitára citálom,
de nem hagyom magam.
Most szépen egyet tentikélek,
bízva a következő hajnalon,
nem visszhangzik szavam.