Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Karácsony-nemváró

22/12/2012

0 Comments

 
Egyszer talán még várakozó arcokra
vetül a karácsonyi gyertyaláng fénye,
talán boldogságot fedez fel majd rajta,
kicsücsül rájuk az igaz ünneplés reménye.

A széttört varázst összeragasztja …
összeragasztja, aki tudja, meri,
az ünnep lényegét valaki előbányássza,
így lehet a karácsony újra egyedi.

Nem csak egy nap az évben,
hanem a várva várt dátum,
amilyen nincs még egy
amire egy esztendőt várunk.

Mindent elmondhatok,
de egyet biztosan nem:
az uralkodó hangulatot,
el semmiért nem cserélem.

Bár ne tapasztalnám e nyögvenyelős
fakó, kiüresedett, lelketlen légkört,
aki sajnos eléggé régi ismerős,
s jelen van a hétköznapokban régtől.

Mert nem most veszítette színét,
de fokozatosan fakult átlátszóvá.
Nem hullatja érte senki könnyét,
mert ünnepből átalakult apropóvá.

Lehet vásárolni, szórni a pénzt,
dögleni, zabálni, tenni a semmit.
Aztán megáll az ember, körülnéz
és szomorúan próbál boldog lenni.

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.