Karácsony-nemváró

Egyszer talán még várakozó arcokra
vetül a karácsonyi gyertyaláng fénye,
talán boldogságot fedez fel majd rajta,
kicsücsül rájuk az igaz ünneplés reménye.

A széttört varázst összeragasztja …
összeragasztja, aki tudja, meri,
az ünnep lényegét valaki előbányássza,
így lehet a karácsony újra egyedi.

Nem csak egy nap az évben,
hanem a várva várt dátum,
amilyen nincs még egy
amire egy esztendőt várunk.

Mindent elmondhatok,
de egyet biztosan nem:
az uralkodó hangulatot,
el semmiért nem cserélem.

Bár ne tapasztalnám e nyögvenyelős
fakó, kiüresedett, lelketlen légkört,
aki sajnos eléggé régi ismerős,
s jelen van a hétköznapokban régtől.

Mert nem most veszítette színét,
de fokozatosan fakult átlátszóvá.
Nem hullatja érte senki könnyét,
mert ünnepből átalakult apropóvá.

Lehet vásárolni, szórni a pénzt,
dögleni, zabálni, tenni a semmit.
Aztán megáll az ember, körülnéz
és szomorúan próbál boldog lenni.