Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Időzavar

2/6/2012

0 Comments

 
Picture
Ma hosszú idő óta,
nyugalmas napra
ébredtem, s nem
durva vekkerszóra.

Sikerült is az előnyt,
körülbelül délelőtt,
nullára redukálni.
Meghajolj a mester előtt!

Mire a kismutató,
a lassabban kúszó,
a hármasra elért,
én voltam az utolsó.

  Mindenki elkészült,
kényelmesen hátradűlt,
mert jól végezte dolgát,
Kevés hajam megőszült.

Most is idétlen verset,
a legutolsó percben,
kínlódva tákolok.
De nem látom az entert.

Tördelni már nem fogok,
az egész szöveg egybefolyt,
de a komputer segít nekem,
a betűk közt,helyettem vág sort.

Így a költemény „létrejött”,
bár egy kicsit olyan csökött,
nem jobban mint az agyam,
mely vetett ágyam felé lökött.

Késő kapaszkodni már,
mesés álompalota vár,
hol arról ábrándozhatok,
hogy lehettem ilyen szamár.

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.