Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Hapci

14/11/2012

0 Comments

 
Egy kis manó belemászott
 az orromba.
 A szőrömbe kapaszkodott
 s csak csavarja.

 Nem elég kényelmes neki
 a kvártély
 izeg-mozog, fészkelődik
 a kópé.

Ilyenkor szemem lábad
 könnybe
 mint ahogy megíratott a
 bizonyos könyvben.

Kicsalogatnám zsebkendővel
 de nem harap rá.
 Horgára akaszt maga helyett
 némi cicakakát

Tüsszögéssel háborgatni kísérlem
 álmát,
 de ez a galád nem alszik, ébren
 vár rám.

Figyeli, mikor fogy el az orrtörlő
 papír,
 akkor előveszi a piciny borstörőt,
 s kinyír.
 
Hegyet rengető orkán percenként
 a lakbére,
 kiteszem szűrét rossz gazdaként
 a fenébe.

Orromba elefántként szívok
 sós vizet,
 abba aztán belé fojtom
 a szemetet.

Akkor aztán nem lesz hapci
 de orromat,
 viszketősre fogja csípni,
 a sóoldat.

A viszketés tüsszentésre késztet
 újólag,
 agyalok, mi értelme az egésznek
 utólag.
0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.