Ha nagy leszek...

Ha majd egyszer nagy leszek
én majd biztos rendet teremtek.
Zsiványt s rablót elverek
s áldanak majd az emberek.

Ha majd egyszer nagy leszek,
bárkit hozzánk bátran beengedhetek.
Boszorkától, lidérctől én nem félek,
akkor már nem hiszek a meséknek.

  Ha majd egyszer nagy leszek
minden elesetten segítek,
árvát ruházok s etetek
gyógyítok sok beteget.

Ha majd egyszer nagy leszek
Újvilág-felfedező leszek.
Ott értéket, javakat termelek,
miből bárki kedve szerint elvehet.

  De a számításomba súlyos hiba
csúszhatott, valami nagyon durva
körülmény, mi álmaimra mutat
majd rám és a képembe kacag.

Az a bizonyos körülmény jelezte
az élet valahogy másként rendezte
- tudomásul sem véve viszonyom
az álmaimmal – a fátumom.

  Én most balsorsnak minősítem,
amit gyerekként még képzeltem
felhőtlennek, boldognak,
gond esetén is irányíthatónak.

Ó ti bohó, csalfa, gyermeki álmok!
Milyen huncutok, hamisak is vagytok!
Tudom is hol a hiba. De butákat beszélek,
hisz nini, gyerek vagyok még s ezért remélek!

Hülye gyerekként kezelnek ők,
a bölcs felnőttek, a nagymenők.
Nekem rongylabdát dobnak,
s buksimra barackot nyomnak.

  Küldenek leereszkedve játszani, s még
némi zsebpénz is jár. Semmire nem elég.
Nagy dolgokba bele nem szólhatok,
sorsomon akaratuk ellen nem fordíthatok.

Én már kieszeltem egy tervet titokban.
Megszököm az éjjel alattomban.
Elvándorlok a csodás Tündérországba
hol a meséket oldják fel a valóságban.

Ott leszek csak igazán boldog. Álmodom.
S mily fura!? Mit álmodom megvalósíthatom.
A valós eredmények igazolják az alaptételt:
nem álmodhat a gyermek elérhetetlent.