Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
    • Hú-Hú ...ez már fáj...! közösség oldala
    • Tollkoptató:Napi versek - a költészet közössége
    • Hangos versek közösség
    • Képírás - a közösség
    • Tollkoptató Művészeti Kezdemény közösség
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Gipsy boogie

12/4/2012

0 Comments

 
Picture
Tegnap a nagyobbik kislányom,
ugrált a szabadban kicsit tillárom,
pajta mellett a szalmakazalban
haj!
Egy szikladarab pihent megbújva
és megtörtént a baj.

  Ha százhová is lehetne lépnie,
akkor sem kerülné el a végzete
vagy ő a végzetét már nem tudom
haj!
Ugrott egyet s homlokán tapodott
a nagy kőnek jaj.

  Ma reggel a kórház ölelő karjába
magunkat vetettük szép sorjába,
élvezve a szolgáltatások garmadát
haj!
Mosolyogva ültünk végig két órát
és hazamentünk majd.

  Egy gipszsínnel lettünk gazdagabbak
és egy Moszkvics-slusszkulccsal,vagy
bármivel mitől ember nyelve kitörik
haj!
Ilyet kap kinek csontja picit elrepedik.
Nincs is nagy baj!

  Nevettem nem kárörvendve, de kínomban
leplezve, zsigerem teleszorult izgalommal,
erőltetett kacajom kisvártatva torkomra forrott
haj!
50 kilós testével a harmadikig rajtam lógott.
De magasan is lakunk...haaaajjjjj!

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Copyright ©
Minden jog fenntartva!
All rights reserved!