Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Fosztóképző

15/4/2012

0 Comments

 
Picture
A végünket járjuk... csak szét kell nézni,
Mutatja bárki, nem is kell kérni.
Felszínen a baj, vihar jő hidd el,
Csak ne csukd be szemed, s ne szaladj el!

  Az emberek ki nem mondott szavai,
egymás meg nem hallott hangjai,
az oda nem nyújtott segítő kéz,
az elfogadást gátló megjátszott büszkeség,
az arcokon meg nem látott könnyek,
a polcokon olvasatlan könyvek.
Soha meg nem tanult illemek,
erkölcs nélküli, mímelt jellemek,
Szülővel élő magányos gyermekek,
gyermek nélküli áldott életek.
Társ nélküli látszat kapcsolatok,
hazajáró házas hontalanok,
sárban fekvő szomorú kilátás,
a már nem zavaró segélykiáltás.
Monoton könyörgés, de hit nincs,
sátán kapujához megvan a kilincs.
A meg nem ismert testvér elfordított feje,
irigység és mocsok, a világ ezzel van tele!
Bűnösök megint büntetés nélkül,
nem hiszed, de a gazdag belőled épül!

  Ébredj fel, nélküled én is elfogyok,
napról napra úgy érzem kevesebb vagyok!

  De mert birka vagy és az is maradsz,
a vágóhíd felé jó irányba haladsz!

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.