Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Farkasszemet gépelve

31/7/2012

0 Comments

 
Picture
Ülök az asztalnál,
a teraszon lent,
széllel szemben.
Valaki más is kalapál ,
a régi-új gépemen,
egy kicsi ember.

Ő a lányom a komiszabb,
írógépcsatára invitált,
mosoly hadüzenettel.
Nem vagyok ellene, „Nosza
nézzük, melyikünk mit irkál
ekkora lendülettel”

Lassan pötyög, megfontoltan,
keresi minden betű helyét,
de nem csak a lapon,
ott, hol gyakran én is csak tapogatom
a klaviatúrán fejti a rejtvényt
s ha megleli odaszögezi jól.

Ülünk farkasszemet gépelve,
mereven a gépre és a lapra,
de nem egymás szemébe nézve.
Nem kapjuk el tekintetünket
Lám ő már kész is a dallal,
én még mindig szenvedek.

A verssel, ezzel a nyavalyással,
a fenébe kész mikor leszek,
költői a kérdés.
Mikor ezt verem ő már falánkan
ebédel én csak a papírt eszem.
Vesztettem. Nem kérdés.

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.