Farkasszemet gépelve

Ülök az asztalnál,
a teraszon lent,
széllel szemben.
Valaki más is kalapál ,
a régi-új gépemen,
egy kicsi ember.

Ő a lányom a komiszabb,
írógépcsatára invitált,
mosoly hadüzenettel.
Nem vagyok ellene, „Nosza
nézzük, melyikünk mit irkál
ekkora lendülettel”

Lassan pötyög, megfontoltan,
keresi minden betű helyét,
de nem csak a lapon,
ott, hol gyakran én is csak tapogatom
a klaviatúrán fejti a rejtvényt
s ha megleli odaszögezi jól.

Ülünk farkasszemet gépelve,
mereven a gépre és a lapra,
de nem egymás szemébe nézve.
Nem kapjuk el tekintetünket
Lám ő már kész is a dallal,
én még mindig szenvedek.

A verssel, ezzel a nyavalyással,
a fenébe kész mikor leszek,
költői a kérdés.
Mikor ezt verem ő már falánkan
ebédel én csak a papírt eszem.
Vesztettem. Nem kérdés.