Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Euro-vízió

27/5/2012

0 Comments

 
Picture
Ezerkilencszázkilencvenben Toto Cutogno
Az Insime-vel, simán megnyerte a fesztivált.
Az éknél is egyszerűbb titka volt.
Melódiát választott, kiállt és dalolt.

Nem gyújtotta fel a színpadot, nem állt fején,
nem ordított,visított mint a fába szorult féreg.
Nem angolul, hanem anyanyelvén,
énekelt, a kötelező kellék elvén.

  Az első hely további feltételei, nem sorrendben:
(ezek csak akkoriban voltak annyira fontosak)
dallamosság, aktualitás, ritmus, zene,
kellemes énekhang, megfelelő ereje.

Morogtam, mert akkor a szakmai zsűri döntött,
ma már visszasírom a reménytelibb időket,
mert a siker, sem nemzetiségtől,
sem a botfülűségtől nem függött.

  Azóta egyetlen adást sem mulasztottam el.
Igaz fogadkoztam, az utóbbi hat-nyolc évben,
hogy ez az utolsó, amit végigizgultam,
de szavamat tegnapig, be nem tartottam.

A zene és nem a zörejek kedvelője vagyok.
Nálam fontos a hang, a ritmus, a dallam.
Ilyet manapság nem találok,
amit meg igen, attól hányok.

Akire én adnám a voksom, kudarcra ítéltetett.
Már babonából sem fogadok a kedvencre.
Nemzeti öntudatot legyőzni nem lehet,
azzal meg tőlem mehetnek a fenébe.

Ha nem számít, mit énekel csak, hogy ki,
megette akkor már a fene az egészet.
Itt a díjat, nem zene nyeri.
A viszony, a jószomszédi.

  Üres fejek, süket fülek, vak szemek,
béna ujjak, akik gombot nyomni tudnak,
bírák voltak s lesznek,
de belőlem nem esznek.

  Tőlem, legközelebb időt, idétlen kappanhangon
vernyákoló, személyiségzavaros zenebohóc,
egy mákszemnyit sem lop,
mert a tévét előre kihúzom.

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.