Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Este van

20/7/2012

0 Comments

 
Picture
A mai nap is oly gyorsan elrepült.
Még el sem kezdődött, még alig kelt
fel a Nap és lám, már a Holdat köszöntjük
nem örömmel, inkább kötelező tisztelettel.

Persze boldog az ember, hogy az estet
élve bevárhatta, bármennyire is tagadja.
Csak a megvalósítatlan tervet,
halkan azt siratja.

Mert előbb a munka és utána csak a szórakozás,
de manapság odáig alig-alig jut el az emberfia.
Mert oly erős a dolog-kötődés, hogy az oldódás
mire beköszönne már elfelejti, hogy volt ilyen vágya.

Ha siettetjük az időt, a majdani lazítás,
pihenés reményében, gyakorlatilag igazoljuk,
nincs nagyobb öröm, mint a sírunk felé rohanás.
De ha munka közben nem vágyunk, akkor már nem vagyunk.

Mi is lehetne az igazi megoldás erre a kérdésre.
Nekem van válaszom, de ez sajnos kevés embert érint.
Válasszunk olyan pénzkeresetet, mi a pihenésre
emlékeztet és az időkorlát máris nem szorít, leomlik.

Persze erről beszélni sokkal könnyebb, mint ma
aprópénzre váltani a mindennapokban. Ötletelni
viszont elengedhetetlen, máskülönben a sorsa
maga alá temeti, azt kinek legegyszerűbb beletörődni.

Egy életem, egy halálom, én a próbát kiállom
megteremtem a saját világom a szigetemen,
s ha már a többi földrészen zajlót kiállnom
nem lehet, a magam kerevetén heveredem el.

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.