Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Egy élet munkájának gyümölcse

5/2/2012

0 Comments

 
Picture
Maga elé bámult
nézte lába alatt
az aszfaltot. 
A belvárosban árult
egy ABC üzlet előtt,
nem kapott asztalt ott.

  Sovány árukészletét
a földre pakolta,
tán újságra
s így engedte egész életét
áruba bocsájtva
a látványvásárba.

Mert a szemünknek
mi folyton becsap
hiszünk igazán,
a megbízható szívnek
mi igaz irányt mutat
kacagunk a szaván.

Néne tudta ezt
nagyon is jól tudta
hetven felé
„Ha megnyerem a szemet
eltűnik a portéka
s indulhatok hazafelé.”

Arra már nem gondolt
ilyen örömmel
s arcán mosollyal,
otthon-e még, mit mondott.
A ház, csöpögő eresszel,
teli s tele magánnyal?

  Az egyedüllét vagy
az éhség hajtotta utcára
nem tudom.
Megkérdezem majd,
s ha titkának van tanulsága,
azt biz megtudom.

De legközelebb lesz-e?
A tél kemény
és ő sem fiatalodik.
Akár a holnapot megéri-e?
Utolsó remény,
ha utcára merészkedik.

Bár ne látnám többet,
tudván unokák gyűrűjében,
fűtött lakban szépet mesél.
De félek, ahogy az élet
nem tartotta sosem kebelében,
kint, odakint a fagyban, megtalálom én.

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.