Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Egy (i)gaz ember

29/1/2012

0 Comments

 
Picture
Néztem az embert a maga 68 évével
néztem, az alkotmányozó, festészetkedvelőt,
néztem a kormánybiztost, bár ezzel
mit sem tudok kezdeni, csakúgy mint ő.

  Pont ide, közénk való. Máshol neki
nem nőne fű. Na de Magyarhonban!?
Mit fű, itt zöldellő babér övezi
nemes homlokát. Acélpántként körbefonja.

A polihisztor jelzővel alulértékelésemnek
adnék talán hangot. Megszavazok,
egy Géniuszt, talán elegendő ez óriási embernek,
kinek szelleme, jelleme, mint az éj, úgy ragyog.

Igen neki, kinek a Tripartitum és Corpus Iuris
egymásból következik, jogfolytonos
de miért nem gondolja vajon azt is,
hogy így levezetve, a 89'-es lenne még soros?!

Keveredik a sok tudomány, ismeret
kutyulódik a való, a vágy és a koholmány,
s ily káoszban rendrakásra még a lelkiismeret
sem alkalmas szívben rejlő adomány.

Mert működni az is csak szívben tud,
mely egyformán ver pro homo.
Ha összevissza kalimpál, felborul
úgy hiszi nem szívet lelt, csak izombogot.

Húsból van – látszólag, a hiénák zabálnák
de eledel jellegén kívül más nem árulkodik
szívről. Figyeljétek csak gazdája mondandóját!
Elárulja mi gyakran kígyónyelvére csúszik.

  Eh, de érdemel szót is ez a lény?
Ki kiapadt tehetsége kútját
pártharcosnak járó zsolddal majd két
évtizede töltögetni próbálja már?!

  Már odáig jutott, hogy sem művészként,
sem gondolkodó emberként, számon
nem tartja ellenlábas, s nyűgként
tűri „elvtárs”, mint szükséges rossz-szégyenfoltot.

Szerencsétlen balek a szemétdombra
a beutalója megíratott, de még fiókban.
S mi megmenti nem lesz más, mint éltes kora
s majdani bírái erkölcsi tartása.  

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.