Dante pokla?

Azt sajnos nem tudom
Dante heti legalább
36 órát meghaladó
munkaviszonyban hol állt,
de az egészen biztos
nem tervezetten vette ki a szabiját.

Ütemezését előző év végén
jósokat meghazudtolva
elkészítettet nem kérték.
Egészen biztos vagyok dolgomban.
Pedig a szabadság mint érték,
akkor is jelen volt már. Jobban.

Akkor csak az úr volt,
a maga ura igazán.
Úgy tehetett, ahogy határozott,
senki nem kérte rajta szám.
Bárki más úgy élt s halálozott,
ahogy urai megszabták.

Ebben a környezetben
cseperedett Dante,
kinek esze s nyelve
egymással versengve
őrült tempóban pergett,
agyában a poklot jelenítve.

Az a szörnyűséges pokol,
kárhozatnak rút helyszíne,
nem több, mint kisdedóvó,
ahhoz a körülményhez,
mibe ma reggel lázadó
akaratommal együtt mentem be.

Letelt a szabadság, jő a kárhozat.
Felfeküdtem a munka oltárára,
nem segít a márciusi áthozat,
szívem kivágták s vetették kutyáknak,
hiénáknak, sakáloknak lettem áldozat,
nem munkaerőmre, életemre pályáznak.

A munkajogi jogviszony ma több,
mint én adom a munkám
és ezért azt a "sok" pénzt ők.
Itt bámulni kell sután, bután
hadd élvezkedjen a sok ripők,
ezzel lendítek rongy életük kordélyán.

Beléptem a kapun, jöttem elkárhozni,
bár bűneim miatt örök tűzben,
a pokolban illene pörkölődni.
Azt tartják, a mennyország s alvilág helyben
fellelhető. Mégsem sikerült tévedni?
A valódi poklot találtam meg e munkahelyen?