Hetek óta készült szerepét magolva.
Nem is ejtett egy szem hibát sem,
ismételve napokig, óránként újra, újra
a gesztusokat, dalocskákat és verseket.
Nagymamaként lépett fel az előadáson,
bár, hogy őszinte legyek dramaturgiai
szerepéről nem voltam olyan nagyon
meggyőzve. Mit is akarhattak jelezni...?
Valamennyi gyermek igyekezett, akart,
sertepertél, beleadta szívét, lelkét
játszott, mutatta mit tud a hallgatóságnak,
ki alig bírta, alig tűrte a viselkedés terhét.
Milyen szülő, milyen anya, nagyanya az,
ki a pofáját egy percig befogni képtelen,
mikor szíve csücske s egész osztálya
neki játszik, verset szaval és énekel.
Hetek óta készülődtek. Hetek munkáját
taposta a betonba ki nyomkodta,babrálta
fel-felcsengő, zúgó-búgó maroktelefonját,
ráadásul gátlástalanul felvenni sem átallotta.
A kamerát bámulta a gyereke helyett,
hogy majd megmutathassa otthon,
mit maga sem látott, csak felvett
és dadogjon mi is zajlott a „porondon”
Mert az a fontos, hogy gyerekeinkkel
dicsekedjünk azoknak, akiktől mímelt
„Csodás gyerek! Cuki!”megjegyzéseken
túl mást nem hallunk, mi mutat érzelmet.
Őszintén elhiszi is, hogy aki kölykünkhöz
gügyögve fordul, valóban ennyire szereti
a gyerekeket? Ha pedofil is tartozik körünkhöz,
esetében a kérdést ne tessék figyelembe venni.
Ha valaki szeretné azt a cseppséget, akire
rá sem bagózott, helyette másik kölykét
engedte hosszú perceken át arcába bokszolni,
minek is hagyta el otthona kellemes hűvösét?
Egy-egy örökmozgó cumikirálynővel karjukon
a szülőket kik átgázoltak V.I.P. helyükön a zömbe,
a földre hulló cumisüveg csörömpölését vajon
jobban élvezték-e, mint mikor székbe rugdostak bele?
Én megértem, hogy nincs hová tenni őket,
de azt is, hogy sem ők sem más semmit
nem látott, de inkább hallotta a hőzöngőket
kik a „drága” családnak ontották volna vérit.
Szeretet jegyében, nagy lökdösődésben
ilyen felemelő ünnepség hagyott nyomot
a sok szerető, figyelmes anyuka szívében.
Remélem ez a minta lányomon nem fogott.
Nem is ejtett egy szem hibát sem,
ismételve napokig, óránként újra, újra
a gesztusokat, dalocskákat és verseket.
Nagymamaként lépett fel az előadáson,
bár, hogy őszinte legyek dramaturgiai
szerepéről nem voltam olyan nagyon
meggyőzve. Mit is akarhattak jelezni...?
Valamennyi gyermek igyekezett, akart,
sertepertél, beleadta szívét, lelkét
játszott, mutatta mit tud a hallgatóságnak,
ki alig bírta, alig tűrte a viselkedés terhét.
Milyen szülő, milyen anya, nagyanya az,
ki a pofáját egy percig befogni képtelen,
mikor szíve csücske s egész osztálya
neki játszik, verset szaval és énekel.
Hetek óta készülődtek. Hetek munkáját
taposta a betonba ki nyomkodta,babrálta
fel-felcsengő, zúgó-búgó maroktelefonját,
ráadásul gátlástalanul felvenni sem átallotta.
A kamerát bámulta a gyereke helyett,
hogy majd megmutathassa otthon,
mit maga sem látott, csak felvett
és dadogjon mi is zajlott a „porondon”
Mert az a fontos, hogy gyerekeinkkel
dicsekedjünk azoknak, akiktől mímelt
„Csodás gyerek! Cuki!”megjegyzéseken
túl mást nem hallunk, mi mutat érzelmet.
Őszintén elhiszi is, hogy aki kölykünkhöz
gügyögve fordul, valóban ennyire szereti
a gyerekeket? Ha pedofil is tartozik körünkhöz,
esetében a kérdést ne tessék figyelembe venni.
Ha valaki szeretné azt a cseppséget, akire
rá sem bagózott, helyette másik kölykét
engedte hosszú perceken át arcába bokszolni,
minek is hagyta el otthona kellemes hűvösét?
Egy-egy örökmozgó cumikirálynővel karjukon
a szülőket kik átgázoltak V.I.P. helyükön a zömbe,
a földre hulló cumisüveg csörömpölését vajon
jobban élvezték-e, mint mikor székbe rugdostak bele?
Én megértem, hogy nincs hová tenni őket,
de azt is, hogy sem ők sem más semmit
nem látott, de inkább hallotta a hőzöngőket
kik a „drága” családnak ontották volna vérit.
Szeretet jegyében, nagy lökdösődésben
ilyen felemelő ünnepség hagyott nyomot
a sok szerető, figyelmes anyuka szívében.
Remélem ez a minta lányomon nem fogott.
RSS Feed
