Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Családi nap

10/5/2012

0 Comments

 
Picture
Hetek óta készült szerepét magolva.
Nem is ejtett egy szem hibát sem,
ismételve napokig, óránként újra, újra
a gesztusokat, dalocskákat és verseket.

Nagymamaként lépett fel az előadáson,
bár, hogy őszinte legyek dramaturgiai
szerepéről nem voltam olyan nagyon
meggyőzve. Mit is akarhattak jelezni...?

Valamennyi gyermek igyekezett, akart,
sertepertél, beleadta szívét, lelkét
játszott, mutatta mit tud a hallgatóságnak,
ki alig bírta, alig tűrte a viselkedés terhét.

  Milyen szülő, milyen anya, nagyanya az,
ki a pofáját egy percig befogni képtelen,
mikor szíve csücske s egész osztálya
neki játszik, verset szaval és énekel.

Hetek óta készülődtek. Hetek munkáját
taposta a betonba ki nyomkodta,babrálta
fel-felcsengő, zúgó-búgó maroktelefonját,
ráadásul gátlástalanul felvenni sem átallotta.

  A kamerát bámulta a gyereke helyett,
hogy majd megmutathassa otthon,
mit maga sem látott, csak felvett
és dadogjon mi is zajlott a „porondon”

Mert az a fontos, hogy gyerekeinkkel
dicsekedjünk azoknak, akiktől mímelt
„Csodás gyerek! Cuki!”megjegyzéseken
túl mást nem hallunk, mi mutat érzelmet.

  Őszintén elhiszi is, hogy aki kölykünkhöz
gügyögve fordul, valóban ennyire szereti
a gyerekeket? Ha pedofil is tartozik körünkhöz,
esetében a kérdést ne tessék figyelembe venni.

Ha valaki szeretné azt a cseppséget, akire
rá sem bagózott, helyette másik kölykét
engedte hosszú perceken át arcába bokszolni,
minek is hagyta el otthona kellemes hűvösét?

  Egy-egy örökmozgó cumikirálynővel karjukon
a szülőket kik átgázoltak V.I.P. helyükön a zömbe,
a földre hulló cumisüveg csörömpölését vajon
jobban élvezték-e, mint mikor székbe rugdostak bele?

  Én megértem, hogy nincs hová tenni őket,
de azt is, hogy sem ők sem más semmit
nem látott, de inkább hallotta a hőzöngőket
kik a „drága” családnak ontották volna vérit.

  Szeretet jegyében, nagy lökdösődésben
ilyen felemelő ünnepség hagyott nyomot
a sok szerető, figyelmes anyuka szívében.
Remélem ez a minta lányomon nem fogott.

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.