Azoknak, akik tehetség és hitel nélkül is bekerülnek az egyetemre

Most aztán mindent bele ifjak
vár az egyetem, az iskolapad!
Hely lesz bőséggel ne aggódjatok,
ha van pénzetek bármit tanulhattok!

Persze, ha pénzetek van, tudásra
szükség nincs, csak hallgatásra.
Ne lássatok, ne halljatok semmit,
meg is nyeritek ezzel a derbit.

Kerültök hamar zsíros pozícióba.
Igazolás nektek csak a „diplóma.”
Alátámasztani az űrt a fejetekben,
a bizonyíték látszódik tetteitekben.

Mert, ezután aki az egyetemre bejut,
a kis számok törvénye szerint befut.
Bizalmi állást csak a „mi kutyánk kölyke”
s nem az okos, értelmes fiatal tölt be.

Ti kaptok esélyt, mindenki mással szemben
s még sincs köztetek egy becsületes ember,
aki azt kérdené;”Miért konganak e termek
mikor a parkolók Mercedesesekkel telnek?”

Persze, ha akadna, kinek ilyen gondolatai
támadnának ő lenne, akit el kell távolítani.
Ilyen bomlasztó egyénnek az eszterga mellett,
vagy ha lenne a bányában biztosítanák a helyet.

Termelődik az új értelmiseggi elit,
a nagy testvér elvárásai szerint.
Ők a jövőnket úgy, de úgy megalapozzák,
hogy még ükunokáink is azt tatarozzák.

Mert az igazság nem halt meg, csak hallgat,
a sok ökör elnémul, ha egyszer majd felharsan.
Ki fog derülni akkor kinek, mi volt felelőssége
az országot, fiatalságot, jövőt, hogyan tette tönkre.

Csak maradjon, megmaradjon annyi józan ember,
ki ha majd cselekedni, dönteni kell, merjen!
Legyen ereje tűzre vetni ezt a temérdek fabábút
minek gyártására ez az egész elképzelés irányul.

Mert megmunkálandó tuskó annyi, mint a tenger,
favágó van számos, de Dzsepettóból nincs egy sem.
Balta, fűrész kéznél, csapkodni, vagdalni bárki tud
ám az alkotás öröme, nyűgje csak a mesternek jut.