Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Az első

20/1/2012

0 Comments

 
Picture

A vekkert két órával

megelőzve már szőnyeget
súrolt kefével és csipával
szemében a nőegyed.

Kinek víruscsalta hányását
takarította anyának
szólítja, én ki viccet fabrikált
egyszerűen nejemet  csak: fiamnak

A helyzeten nem javított
a csokis bugyi cseréje sem
mert áldásból abba is jutott
nem sok, de kevés sem.

Kipihenten ébredtem
az ábra is bizonyítja
senkit meg nem ettem
azt sem kinek kijárna.

Helyette megszokott
elánnal és mosollyal
arcomon, rotyogott
a szó, útjában fogammal.

Megszokott álnokság,
szereptévesztés belefér
leküzdöttem, bátorság
s csak agyamban folyt a vér

A nagyobb kisded ki
már magasabb nálam
ma ment felvételizni
had hízzon a májam

Addig a kisebb nagylány
betegen heverve
szórta a párnán
rajzait keverve

Iskolában begyűjtöttem
jeles féléves értesítőt
büszkén dallamot hümmögtem
kivédve a sok nyári úrvezetőt

Búcsút véve a nagy út előtt
a nevelőnőtől ki reményünk
ebben a dúlásban, összejött
a család, s Szuperhez mentünk.

Onnan lepakolva az ifjúságot,
és a házi vérebet
hazahozva a fáradtságot
megírtam e versemet. 


0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.