 | A vekkert két órával megelőzve már szőnyeget súrolt kefével és csipával szemében a nőegyed. Kinek víruscsalta hányását takarította anyának szólítja, én ki viccet fabrikált egyszerűen nejemet csak: fiamnak A helyzeten nem javított a csokis bugyi cseréje sem mert áldásból abba is jutott nem sok, de kevés sem. Kipihenten ébredtem az ábra is bizonyítja senkit meg nem ettem azt sem kinek kijárna. Helyette megszokott elánnal és mosollyal arcomon, rotyogott a szó, útjában fogammal. Megszokott álnokság, szereptévesztés belefér leküzdöttem, bátorság s csak agyamban folyt a vér A nagyobb kisded ki már magasabb nálam ma ment felvételizni had hízzon a májam Addig a kisebb nagylány betegen heverve szórta a párnán rajzait keverve Iskolában begyűjtöttem jeles féléves értesítőt büszkén dallamot hümmögtem kivédve a sok nyári úrvezetőt Búcsút véve a nagy út előtt a nevelőnőtől ki reményünk ebben a dúlásban, összejött a család, s Szuperhez mentünk. Onnan lepakolva az ifjúságot, és a házi vérebet hazahozva a fáradtságot megírtam e versemet. |
RSS Feed
