Az autómosás egyszerű dolog
nagy dolog, nagy dolog
ezért vele fél évet várok,
csak várok, még várok.
Mert mire kész a munka
már látszik a trutymó rajta,
ezért nem sietem el a pocsolást,
inkább hallgatom a kacagást.
Aztán mikor autómosóba járó sofőrtársak
hogy a mosás miatt bukszájuk mélyére ástak,
aggódó ábrázatukon már én vigyorgom
ahogy a felhőket bámulják zordon.
Mert eső, hó latyak máskor nem
csak mosás után látogatja meg
a frissen vakszolt karosszériát,
s csalja torkukra a „haláláriát”.
Siralomházban sorsára váró elítélt,
nem zokog hangosabban, mint gépi mosatásért
egy vagyont a benzinkúton hagyó
fehér kesztyűs lusta városlakó.
Aki százast csúsztat a spriccelőfiú
markába, hogy pocsolásban ne legyen hiú
és lazítsa fel a sarat, hová gép karja,
el nem ér bárhogy akarja, bárhogy állítja.
Ő rávizel, mímel egy kis kefélést,
a megrendelő ülésen elnyúlva a henyélést,
egy pillanatra sem szakítja meg egy köszönömmel
majd, kisvártatva a másik oldalon távozik örömmel.
Gondosabbja megáll, a rejtett porcikákat
puha ronggyal, szarvasbőrrel, más praktikákkal
nedvteleníti kedvtelenül, szenvtelenül.
Közben számolva e játék neki mennyibe kerül.
Az igényesek legigényesebbje túlmegy ezen.
Ő csak akkor elégül ki, ha gépén kezek ezre
simítja le a mocskot és pakol védőlötyit,
miben az egymással reagens anyagokat keverik.
Nem ritka, hogy nem csak kezekkel,
hanem fedetlen, egyben lógó női csecsekkel
sikáltatja le szélvédőjét, ki ezért remeg,
s zsebe romló forintoktól majd szétreped.
Ugyanez lehet a felállás a nadrágjával is,
mire nem túl szende amazonok a sok kis hamis,
leimitálják a szennyeződést a lefolyóba,
s nem is telik többe, mint jó két óra.
Az idő pénz, de emberünknek ebből pont akad,
hogy is mondjam – furcsa szokása is ebből fakad.
Nem nevezném aberrációnak, nem merném, nem ám,
mert ha véletlenül olvasná versem, betöretné a pofám.
Szóval ott tartottam, hogy a kézimosónak nincs párja,
aki egyszer belekóstolt és van léje, biztos csak ezt járja
és ha nem csak pénze, hanem esze is lenne,
egy gyors számítást mosás közben elvégezhetne.
Amennyit autóápolásra költ az évek során,
az lehet, hogy meglátszik autója állagán,
de hogy értékét nem növeli átlag felett,
erre gazdag emberünk bátran mérget is vehet.
Ha összeadja, amit samponra és tamponra költ,
megdöbbenne, ha látná ez az eltűnt vagyona volt.
Amiből akár három évente egy teljesen új modellt vehetne.
A bökkenő az, hogy ez a típus így is, úgy is megtehetje.
Én nem lusta vagyok, hanem protestálok,
mikor kocsit az istennek nem puceválok.
Majd én megmutatom a ficsúroknak,
hogy mulat egy proli, ha a kocsija rohad.
nagy dolog, nagy dolog
ezért vele fél évet várok,
csak várok, még várok.
Mert mire kész a munka
már látszik a trutymó rajta,
ezért nem sietem el a pocsolást,
inkább hallgatom a kacagást.
Aztán mikor autómosóba járó sofőrtársak
hogy a mosás miatt bukszájuk mélyére ástak,
aggódó ábrázatukon már én vigyorgom
ahogy a felhőket bámulják zordon.
Mert eső, hó latyak máskor nem
csak mosás után látogatja meg
a frissen vakszolt karosszériát,
s csalja torkukra a „haláláriát”.
Siralomházban sorsára váró elítélt,
nem zokog hangosabban, mint gépi mosatásért
egy vagyont a benzinkúton hagyó
fehér kesztyűs lusta városlakó.
Aki százast csúsztat a spriccelőfiú
markába, hogy pocsolásban ne legyen hiú
és lazítsa fel a sarat, hová gép karja,
el nem ér bárhogy akarja, bárhogy állítja.
Ő rávizel, mímel egy kis kefélést,
a megrendelő ülésen elnyúlva a henyélést,
egy pillanatra sem szakítja meg egy köszönömmel
majd, kisvártatva a másik oldalon távozik örömmel.
Gondosabbja megáll, a rejtett porcikákat
puha ronggyal, szarvasbőrrel, más praktikákkal
nedvteleníti kedvtelenül, szenvtelenül.
Közben számolva e játék neki mennyibe kerül.
Az igényesek legigényesebbje túlmegy ezen.
Ő csak akkor elégül ki, ha gépén kezek ezre
simítja le a mocskot és pakol védőlötyit,
miben az egymással reagens anyagokat keverik.
Nem ritka, hogy nem csak kezekkel,
hanem fedetlen, egyben lógó női csecsekkel
sikáltatja le szélvédőjét, ki ezért remeg,
s zsebe romló forintoktól majd szétreped.
Ugyanez lehet a felállás a nadrágjával is,
mire nem túl szende amazonok a sok kis hamis,
leimitálják a szennyeződést a lefolyóba,
s nem is telik többe, mint jó két óra.
Az idő pénz, de emberünknek ebből pont akad,
hogy is mondjam – furcsa szokása is ebből fakad.
Nem nevezném aberrációnak, nem merném, nem ám,
mert ha véletlenül olvasná versem, betöretné a pofám.
Szóval ott tartottam, hogy a kézimosónak nincs párja,
aki egyszer belekóstolt és van léje, biztos csak ezt járja
és ha nem csak pénze, hanem esze is lenne,
egy gyors számítást mosás közben elvégezhetne.
Amennyit autóápolásra költ az évek során,
az lehet, hogy meglátszik autója állagán,
de hogy értékét nem növeli átlag felett,
erre gazdag emberünk bátran mérget is vehet.
Ha összeadja, amit samponra és tamponra költ,
megdöbbenne, ha látná ez az eltűnt vagyona volt.
Amiből akár három évente egy teljesen új modellt vehetne.
A bökkenő az, hogy ez a típus így is, úgy is megtehetje.
Én nem lusta vagyok, hanem protestálok,
mikor kocsit az istennek nem puceválok.
Majd én megmutatom a ficsúroknak,
hogy mulat egy proli, ha a kocsija rohad.
RSS Feed
