Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

Amit nem lehet elviselni

3/7/2012

0 Comments

 
Picture
Ez nem olyan forróság,
mint ami a trópusokon
honol.
Az nem ez a szárazság,
mint, ami a torkunkon
trónol.

Amaz perzselőbb, pusztít,
sivatagot teremteni
igyekszik.
Emez tűrhetetlen, őrjít,
idegeinket felemészteni
törekszik.

Itt zöldell minden, minden.
Az eső azonban nem üdítő,
nem ható.
Ott nem esik egy csepp sem,
de a mély gyökerűek túlélők.
A többi: elhaló.

Hagyománya van ott az ínségnek,
megszokni azt nem akarom
környezetünkben.
Új tű kell itt a régi lemeznek.
Belehalok, míg dalom hallgatom
máskülönben.

Meg kell már értenünk, akár így,
akár amúgy is fordult a klíma
kereke,
már nem élhetünk ugyanúgy,
mert ha úgy élünk, a biológia
lesz mi eltemet.

Valami megváltozott örökre.
Lehet én öregedtem, de lehet
nem én csalok.
Hőtűrésem élénk emléke,
s a gyermeki nyarak képe
előttem ragyog.

Ennyit változtam volna?
Dolgozni képtelen vagyok,
csak pihegek.
Vagy a huhogott bal-jóslat,
versének szavait mormolom
s éneklem?

Valóban felfordult volna a Föld?
Ímhol beérett rombolásunk
gyümölcse?
Esetleg egy utolsó leckét adott föl
remélve tevékeny okulásunk,
a természet?

Ez csak ízelítő a pokolból,
amit tartogat a tüzes jövő,
számunkra?
Vagy már az utolsó idők
köszöntöttek ránk s fővő
agyunkra?

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.