Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

A verejték Saga

30/6/2012

0 Comments

 
Picture
Annyi víz nincs egy emberben, mint ami
a kerti munka során ügyesen ki tud csapódni.
Kiülni a hátra, nyakra, vállra jó sósan,
hidegre hűtve testünk, marósan, ragadósan.

  Hajam az a maréknyi, megfoghatatlan ritka,
nem árulja el mi a kiizzadt só tapadásának titka.
Honnan jött és a gravitációnak engedelmeskedni,
ilyen szolgaian,mint képes. Nem szégyelli?

  Sem erre, sem másra a verejték tekintettel nincs,
ő csak kiválasztódik és a többire gondja sincs.
Baktériumtelepként illatozik hónaljba ragadva,
ettől másznak a kollégák az irodában a falra.

  Egy kis szőr néki maga a Paradicsom, az Éden.
A sok kis mikroorganizmussal vidám ott az élet.
Nyüzsögnek, bűzölögnek, rajzolnak a bőrre,
s csak az menekül meg, kinek viselete pőre.

  De ő is csak, ha habtestét vízzel gyakran leveri,
a mocskot szappanhabbal megfontoltan keveri.
Akkor aztán lecsusszan a lefolyóba a testnedv,
Borításod halk sóhajjal, szellőzni érez kedvet.

  Mi védte szarulemezeinket táplálékul szolgál,
Ullmann bácsi a lefolyóban csak rá vár.
Ebben a hőben ne hagyjuk az öreget kitikkadni,
nosza barátaim, naponta menjetek megitatni!

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.