Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

A szomszéd kutyája

28/7/2012

0 Comments

 
Picture
Kétségbeesett vonyításra kaptam fel a fejem,
de elnyomta az artikulálatlan üvöltés,
amely a cincogó hang felé rohant.
„ Állj meg a kurva anyádat!” hangzott az eb neve.
A megszólítást csak azért nem követte verés,
mert szerény személyem a teraszon rohadt.

Napok óta hallottam valami tompa nyüszítést.
Behatárolhatatlan volt az irány,
intenzitása is váltakozott.
Ma már tudom, ha szabadon lenne a kerítést
már rég átlépte volna a kis vagány,
ki szökésre ma vállalkozott.

Egy ólban, vagy egy kamrában tarthatják.
Olyan emberek, akiket csak azért sorolok
rendszertanilag ebbe a kategóriába,
mert két lábra ágaskodva változtatják
helyüket. Más tanúságára nem akadok.
Ezeknek lökte a sors a kiskutyát karjába.

Mi szándékuk vele, eldönteni nem tudom.
Van már egy életfogytos láncra verve.
Kutyának való gondoskodás nem járja.
Sínylődik lihegve reggeltől a tűző napon,
olyan balgán van blokkoló szöge beverve.
Az udvarnak egyetlen éke, az üres tálja.

Mit terveznek a kis vakarccsal, mi célból
vetik őt is örök kárhozatra?
Megkérdezni merem, de értelmét
egy fikarcnyit, annyit sem látom.
Aki így ügyel egy jószágra
abban nincs egy szemernyi emberség.

A törvény megáll ilyenkor a kerítésnél,
ha a lányukat gyerekotthonban
el nem helyezik egészségét, ápoltságát
látva, egy fajtatiszta korcs mit remél,
a bíróság a sok nagy dolgában
pillanatnyi epizód védni ő kutyaságát.

Szigorú törvény betartatlanul
többet nem ér, mint az enyhe,
ha bárki amiatt lesz vasra verve.
De ha látjuk gyilkos gátlástalanul
ölni mert, nem a véletlen
játszott ott főszerepet.

Kis aranyos mentsenek meg a kutyaangyalok
mert az emberek törvénye nem fog.
Jóindulatukra se számíts!
Ha egy halvány reményt láthatnók
e verset biztos meg nem írom,
de a tehetetlenségem bőszen „csábít”.

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.