Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

A "Kék madár" tanösvényen

17/3/2012

0 Comments

 
Picture
Már nyílnak a völgyben a tarka virágok,
már szemünk vizslatja a ébredő erdőt.
De látod a kék madarat a fákon amott?
Ő az ki szimbolizálja a követendőt.

Mert bizony kocaturistának elkél
a jel, mely a célzott helyre vezet.
Elkeveredve a fák között az estét
bevárni hűvösben közel sem élvezet.

  A szárnyra kapó kék madár a fán
a róla elnevezett tanösvény őre.
Ábrájával szegett úton járván,
ki szedi lábát hazaérhet időre.

Igaz ez a rakoncátlan madárka
össze-vissza bujkált előlünk,
kutató szemnek a tengernyi fa
nem akadálya, így legyőztük.

  Megtaláltuk a huncutot, épen
de kopottan is, „tollatlanul”.
Törzs ékeként, begyét szépen
düllesztette peckesen,de szótlanul.

Minek utána az egész rengeteget
feltúrtuk őnagysága kedvéért,
ráleltünk s bárhogy esedezett,
röpte sétánktól többé el nem tért.

  Végigrepülte velünk a csapást,
szurdokot, egy percre sem pihent.
Csőrét összeszorítva mosolygást
leplezett, mikor látta rajtunk: ő nyert.

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.