Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

A hajléktalan

25/8/2012

0 Comments

 
Picture
Mibe is vájjam odvas fogam,
a helyzettől függ csupán,
messzire mennem igazán
nem is kell ő Uram!

A téma az utcán hever
tehetetlenül, bénán,
elmegyünk némán,
ridegen mellette.

Mert úgy kell neki
nem véletlenül,
élte eredményéül
e sors, mi jár neki.

Miért nem figyelt,
dolgozott szaporán?
Mintha nem tudnánk
semmi köze ehhez ennek.

De egyszerűbb pálcát,
jobb esetben – törni,
- mint felemelni
a földről nyomorult állatját.

Farkast kiáltani bátran
egy gyerek is tud,
de a lélegző bábut
ki, aki szívesen felállítana?

Heverjen csak a porban.
Minél lejjebb ő,
annál feljebb önző
egónk kapaszkodva az Úrban.

Mert velünk ilyen meg
nem történhet,
imáink zengnek
erről. De nem nyugtat meg.

Mi az élet császárai
tudjuk, mi a helyes,
hogy nem lehet
utcára kisodródni.

Akkor miért félünk tőlük,
mintha a fedélnélküliség
fertőző ragály, betegség
lenne, mivel megpecsételődünk?

Tanulságot levonnom
azt hiszem szükségtelen
a fejletlen jellem
képzeteit újra leírnom.

Másként nem gondolja,
nem ápolja a hajléktalant,
ki e versenyben alant maradt,
s nem szánja, csak mondja.

Amíg változásért nem kiált
tömege a tehetősnek,
addig a szenvedésnek
a nyomorult életében első hely dukál.

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.