Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

A féreg

18/6/2012

0 Comments

 
Picture
Hol volt, de volt az anyja szentit,
egy élősdi féreg, ki abban kedvit
lelte, hogy másnak vérit szítta.
Szítta csak szítta, amíg csak bírta.

Arra született, másnak útban legyen,
de nem ártatlanul elénkbe hempergett.
Hogyne! Azzal akár meg is békélnénk,
de a féreg elénk állott, bármerre mennénk.

  Az volt az ő hivatala, erre képezték ki,
keserítse más életét, miként végezze ki.
Válogatott módszerekkel kergette,
őrületbe, ki csak szemét rávetette.

  Az eredendő gonosz testesült meg benne,
hogy omlott volna porba a telhetetlen bele.
Egy csak egy vitte előre csökönyös agyát,
hogy pusztítson minél többet, tegyen kárt.

  Ez inkább sikerült neki, minthogy nem.
Ez egybeesik az életem nagyobb felével.
A gond csupán annyi a történetben,
harcunk nem csillapszik az eltelt idővel.

  Öljük egymást, hol direkt, hol közvetítve,
s a legrosszabb, hogy az ő szövetsége,
azzal gyarapszik, kit mellőlem elmar,
ebből adódik az elviselhetetlen vihar.

  Én be nem vonom vitorláimat.
Törjön az árboc, zúzza ladikomat!
Süllyedjen el velem, kerékkötővel
együtt. Majd rehabilitálnak. Erővel.

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.