Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

A félelem bére

30/3/2012

0 Comments

 
Picture
Mi folyik a háttérben,
mi a titok nyitja
miért zárult újra be,
a csicsás aranykalitka?

  Ember, emberrel ilyet nem tesz,
legfeljebb egy gazzal
nem kínozza, s ha irtásba kezd
azt is egycsapással.

A halálraítéltet is etikett alapján
fosztják meg rongy életétől,
- ha maradunk az ember példánál -
büntetésként ölik, nem élvezetből.

  A keselyűk, sakálok, hiénák
és más hasznos élősdiek,
míg kimúl a préda megvárják,
legyenek bármilyen éhesek.

De nagy bölcs vezérünk jelöltje,
patrónusa miatt ég, mint Róma,
alkalma nyílt a terhet hogy lelökje,
mi gyengülő vállát nyomja évek óta.

Nem tette, köteléke oldhatatlan,
a félsz kötötte rá a csomót,
a helyzet ettől még vállalhatatlan,
de ne én tanítsam a tudománykodót.

Élettapasztalata és tanulmányai,
melyekre támaszkodhat megoldásért,
józantól mást képébe nem fog kapni,
mint szidalmat a masszív hazudozásért.

  Nem sajnálom őkelmét, volt esélye,
de gőgje (is) elméjét homályosította.
Mesterétől való, előttünk titkolt félelme,
lehetetlen-tarthatatlan helyzetbe taszította.

Edd meg pajtás a kását, amit főztél
nekünk úgyis csak az illat maradt!
Te magad edd meg minden csöppjét,
s ne elénk szórd, egyikünk sem malac!

Disznóból, egy kondára valót alkottok,
barátoddal és vezéreddel. Csókolj kezet!
Mi úgy simított, hogy közben felpofozott
s megírta e borzalmas forgatókönyvet.

Rajtad kívül mindenki bábnak lát,
s ha te magad nem, úgy szánlak.
Hogy miért nyújtották be a számlát,
megtudhatják kik múltadba ásnak.

Én ezt nem teszem, kiköpni akarom
a nem szűnő keserűséget, mit okoztál.
Félek míg élek az ízt elfeledni nem tudom.
Megszűntél létezni, de ha akarsz: maradjál.

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.