Egy kísérletnek indult az egész.
Minden nap versbe öntöm,
a gondolataimat.
Nem úgy, mintha alkotna egy művész.
Csak levésem az aktuálist, a féltve őrzött
tapasztalataimat.
A napi nyomasztó kerül e naplóba,
magasabb igényt nem támasztok
bejegyzéseimhez.
Nincs benne ritmus, sem metafora,
talán dallam sem. Nem vadászok
elismerésre.
Persze, ezen kívül írok még jócskán
naplóformát hanyagoló
verseket.
Rágódom is rajtuk, a sok csontocskán.
Faragom őket, de azok egyedülállók.
Sokra velük nem megyek.
Önállóan szárnyalnak messzire.
magamra hagynak helyesen.
Intenek pápá-t.
S mily távol is jutnak, mennyire...
Én sem hiszem el teljesen,
de látom históriáját.
Folyó év május havában, huszadikán,
este tíz óra harmincnyolckor,
a számláló fordult.
Öt számjegyben mérhetem immár,
hányan bírják az olvasótáborból,
a kínrím-háborút.
Sok országból, sok földrészről,
övön aluli technika nélkül,
raboltam publikumot.
Én csak írtam a történésekről,
naponta, durván,kíméletlenül,
így lettem ily olvasott.
Magam sem értem, mi mást,
mit a költők gyártanak,
alkottam én.
És rájöttem: az aktualitást.
Nem ködös álmokat,
és nem nyálregényt.
Kemény, durva, életszagú
szavaimmal mesélek,
rémtörténeteket.
Ezekre most épp én voltam tanú.
Úgy, ahogy velem, úgy bárkivel
is történhetnek meg.
Talán ezt észlelte a nagyérdemű,
figyelmével ezért tüntet ki
naponta.
Én maradok a valósághoz hű,
poéták sorából, ezzel lógok ki.
Ujjongva.
Minden nap versbe öntöm,
a gondolataimat.
Nem úgy, mintha alkotna egy művész.
Csak levésem az aktuálist, a féltve őrzött
tapasztalataimat.
A napi nyomasztó kerül e naplóba,
magasabb igényt nem támasztok
bejegyzéseimhez.
Nincs benne ritmus, sem metafora,
talán dallam sem. Nem vadászok
elismerésre.
Persze, ezen kívül írok még jócskán
naplóformát hanyagoló
verseket.
Rágódom is rajtuk, a sok csontocskán.
Faragom őket, de azok egyedülállók.
Sokra velük nem megyek.
Önállóan szárnyalnak messzire.
magamra hagynak helyesen.
Intenek pápá-t.
S mily távol is jutnak, mennyire...
Én sem hiszem el teljesen,
de látom históriáját.
Folyó év május havában, huszadikán,
este tíz óra harmincnyolckor,
a számláló fordult.
Öt számjegyben mérhetem immár,
hányan bírják az olvasótáborból,
a kínrím-háborút.
Sok országból, sok földrészről,
övön aluli technika nélkül,
raboltam publikumot.
Én csak írtam a történésekről,
naponta, durván,kíméletlenül,
így lettem ily olvasott.
Magam sem értem, mi mást,
mit a költők gyártanak,
alkottam én.
És rájöttem: az aktualitást.
Nem ködös álmokat,
és nem nyálregényt.
Kemény, durva, életszagú
szavaimmal mesélek,
rémtörténeteket.
Ezekre most épp én voltam tanú.
Úgy, ahogy velem, úgy bárkivel
is történhetnek meg.
Talán ezt észlelte a nagyérdemű,
figyelmével ezért tüntet ki
naponta.
Én maradok a valósághoz hű,
poéták sorából, ezzel lógok ki.
Ujjongva.
RSS Feed
