Tollkoptató Művészeti Kezdemény
Kövessen
  • Főoldal
  • Rólam
    • Magamban beszélek...
  • Ízelítő írásaimból
    • Mesék >
      • Félperces mesék
      • A láthatatlan bátorság
      • Az élet vize
      • Elfogadás
      • Kicsit rossz, kicsit jó
      • Férjválasz
      • Mese a láthatatlan erőről
      • Szépek szépe
      • Ez már valami
      • A fenyő
      • Okosék országa
      • Nyúlkrampusz
      • Nyúlkrampusz 2
      • A meg nem értett tehetség
    • Líra >
      • Haiku >
        • Az évszakok játéka
      • Limerick >
        • Harc a zavaron
        • Englishman in Europe
        • Pokol
        • Lukat a csövön
        • A biogazdász
        • A nőorvos
        • Az "erényes" nő
        • Távolság
        • Férfiak
        • Euro limerickek
    • Próza >
      • 40 perc
      • A verseny
      • Az inkvizíció
      • Együtt
      • Megy a juhász a szamáron...
      • Nemiség és egyebek...
      • Eső szalonna
      • -Tlan, -tlen
      • Vérvétel
      • A törzsvásárlói kártya
      • Az ember, aki ráért
      • A macska
  • Műhelytitkok
    • Félreértelmező szótár
  • Szövegmágus
    • Megrendelési információk >
      • Árlista, megrendelés
  • Melegen ajánlom
    • Bonyolítok
    • Scribd
    • Miskolci Muzsikusok
    • Hangfelhő/Soundcloud
    • Még több vers
    • Még több kortárs vers
    • Még több kortárs irodalom
  • Közös többszörös
    • Poéma
    • Poét
    • Piszkozat
    • Pearltrees
  • Elmélkedések
  • Szikrák
  • Szó nélkül soha!
  • Hallgasson
  • Könyvesboltom
  • Tégy mindent rendbe!
  • Kapcsolat

2012.05.20.22.38

22/5/2012

0 Comments

 
Picture
Egy kísérletnek indult az egész.
Minden nap versbe öntöm,
a gondolataimat.
Nem úgy, mintha alkotna egy művész.
Csak levésem az aktuálist, a féltve őrzött
tapasztalataimat.

A napi nyomasztó kerül e naplóba,
magasabb igényt nem támasztok
bejegyzéseimhez.
Nincs benne ritmus, sem metafora,
talán dallam sem. Nem vadászok
elismerésre.

Persze, ezen kívül írok még jócskán
naplóformát hanyagoló
verseket.
Rágódom is rajtuk, a sok csontocskán.
Faragom őket, de azok egyedülállók.
Sokra velük nem megyek.

  Önállóan szárnyalnak messzire.
magamra hagynak helyesen.
Intenek pápá-t.
S mily távol is jutnak, mennyire...
Én sem hiszem el teljesen,
de látom históriáját.

Folyó év május havában, huszadikán,
este tíz óra harmincnyolckor,
a számláló fordult.
Öt számjegyben mérhetem immár,
hányan bírják az olvasótáborból,
a kínrím-háborút.

Sok országból, sok földrészről,
övön aluli technika nélkül,
raboltam publikumot.
Én csak írtam a történésekről,
naponta, durván,kíméletlenül,
így lettem ily olvasott.

  Magam sem értem, mi mást,
mit a költők gyártanak,
alkottam én.
És rájöttem: az aktualitást.
Nem ködös álmokat,
és nem nyálregényt.

Kemény, durva, életszagú
szavaimmal mesélek,
rémtörténeteket.
Ezekre most épp én voltam tanú.
Úgy, ahogy velem, úgy bárkivel
is történhetnek meg.

  Talán ezt észlelte a nagyérdemű,
figyelmével ezért tüntet ki
naponta.
Én maradok a valósághoz hű,
poéták sorából, ezzel lógok ki.
Ujjongva.

0 Comments



Leave a Reply.

    RSS Feed

    View my profile on LinkedIn

    Archives

    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012

Powered by Create your own unique website with customizable templates.